A véletlen vezetett el a karikához (aerial hoop – már amennyiben léteznek véletlenek…): vettem egy bérletet egy rúdfitness iskolába, ahol légtornát is tanítottak és kipróbáltam ezeket az órákat is. Korábban soha nem láttam és nem is hallottam sem a tissue-ról, sem az aerial hoop-ról (karika). A tissue nehéznek tűnt, nem is erőltettem. A karikaórán viszont rögtön sikerélményem volt és már az első alkalommal szó szerint beleszerettem ebbe a mozgásművészetbe.
Sose felejtem el azt a pillanatot, amikor először lógtam fejjel lefelé. Hirtelen átjárt valami mélyről jövő lelkesedés, a rátalálás öröme, hogy “Húú de jó ez! Én EZT akarom csinálni!”.
Ettől kezdve csak karikaórákra jártam.
Hogy mit érzek karikázás közben? Talán amit tánc közben is. Azt hiszem, azt, amit flownak hívnak. A kihívás nem túl kicsi és nem is túl nagy, hanem pont megfelelő erősségű a képességeimhez. Az agyam kikapcsol, csak a figyelem van és a mozgás, a koncentráció és az élvezet egyszerre.
Az aerial hoop nem könnyű mozgásforma. Kemény munkát kell beletenni ahhoz, hogy egy-egy mozdulat tökéletes legyen. Sok testi fájdalommal is jár, elkerülhetetlenek a kékfoltok, bőrkeményedések, sebesülések. Szellemileg is nagyon ott kell lenni a mozdulatokban, figyelni, koncentrálni. De legfontosabb talán lelkileg is megélni a mondanivalót. Az aerial hoop számomra egyfajta művészet, amellyel érzelmeket, gondolatokat adhatok át, történetet mesélhetek el.
Azt hiszem, 3 hajtóerőnek köszönhetem azt, hogy eljutottam oda, ahol most tartok.
Az egyik a sikerélmények sorozata, – az, hogy kezdettől fogva minden edzésen megéltem, hogy valamiben előrehaladtam a korábbihoz képest. Lehet, hogy ez csak egy nagyon pici dolog, de az apróságoknak is nagy jelentőségük van. Én megtanultam ezeket értékelni.
A második dolog, ami sok erőt ad, az a másoktól kapott pozitív visszajelzés és bátorítás. Szerencsém volt, mert emberileg (is) jó edzőim voltak. Hálás vagyok nekik, amiért soha nem mondták, hogy nem fog menni, ne próbálkozzak. Ugyanígy hálás vagyok az eddigi fellépéseim közönségeinek is az elismerő, támogató szavaikért és dicséreteikért.
A harmadik erő pedig… nos, ez a Szeretet ereje. 🙂 Egyszerűen az, hogy minden nehézségével és fájdalmával együtt és minden küzdelem ellenére nagyon-nagyon szeretem, amit csinálok!
Azt szoktam mondani, hogy a karika szerelem volt első lógásra – és azóta is szerelem.
Mostanra eljutottam oda, hogy örömmel megosszam másokkal is performanszaimat. Remélem hamarosan találkozunk egy előadás keretében.
Szeretettel,
Liana